|
Az antik hangforrás és a logó
|
Az antik sziréna
Az előző írásban, ahol egy 80-90-es évekbeli, régi rendszerű villanymotoros Olasz mentőszirénát aplikáltam fel a gépemre, már szóltam, hogy lesz még egy igazi fémházas ősi modell, ami felületkezelésre és belső felújításra vár.
Ez a darab egy kb.a 60-as évekbeli Román katonai mentőn szolgált. A hangja kissé szerényebb az Olasz kollégáénál, viszont a hangszíne dögös, legjobban egy légvédelmi szirénára hasonlít. A sziréna szétszerelése után a kopott régi festékréteg eltávolítása, majd az alu és vas alkatrészek fémpolírozása következett.
Eldöntöttem, hogy krómoztatom a házat, így ez megkerülhetetlen volt. A csiszolási és krómoztatási többhetes tortúra után elkezdtem összeszerelni de sajnos a régi kezdetleges villanymotor nem akart elindulni sehogy se. Elvittem egy helybéli „szakértőhöz” aki egy ideig tornázott rajta aztán mondta, hogy nem tudja megcsinálni. Bár villamosságból nem vagyok a legjobb, de elhatároztam, hogy megcsinálom ha törik vagy szakad!
Több napos gondolkodás, türelem és idegeskedés után végül is megcsináltam! Alaposan kihézagoltam a forgórészt, a motorházat az átmenő csavarokra tekert önzáró anyákkal pozicionáltam, a régi siklócsapágyakat megújítottam és elindult mint az őrült! A belső légkeverő rotort matt feketére festettem, ez illik a krómozott alumínium házhoz. A rotor közepére beragasztottam az „árnyék garázsunk” emblémáját, így szirénázás közben ott forog az Authentic Handcraft logója.
Szerintem dögös lett. Szerintetek??
Üdv: A.Á.
|
A motor előlről..
|







